A     Csodaerdő

                                                            

                                                    

 

Volt  egyszer  egy  kislány,  Pankának  hívták.  Egy  tanyán  élt   a  családjával.

Panka  sokszor  járt  már  a   réten , szerette  nézegetni  a  tűzpiros  pipacso-

kat. Mindig, amikor  ott  sétált,  nagyon  vigyázott,  nehogy   eltaposson  véletlenül egy  virágot. Egyszer , ahogy  sétálgatott, valami  nagyon  furcsa  dolog  történt. Egy  erdő  állta  útját. Egy  olyan erdő, amelyik  sosem  volt  ott.

Panka lassan  besétált , körülnézett.  Nem  látott  egy  szál  virágot  sem.

A   földön   letört  ágak ,  eldobott   szemetek . A  tisztáson  sírt  egy  kis  nyuszi.

Panka  odament  hozzá, és  megkérdezte:

• Szia, kis nyuszi! Az  én  nevem Panka. Miért  sírsz  ? 
• Szia, az  én  nevem    Hablaty.   Az   erdő  régóta így  néz  ki.
• És miért  néz  ki  így ?

A nyuszi   szipogva  mesélte:

• Csak  az  az  ember  láthatja meg az  erdőt , aki  vigyáz  a  környezetére.

Tavaly  két  fiú  járt  itt,  és  azóta is  így  néz  ki. Ebben  az  erdőben  éltek

Tündérek, de  leszedték  a  virágokat, ami  az  otthonuk  volt. Fáznak  szegénykék!!!

 

 

  

• Tudnál  nekünk segíteni?
• Hát  persze, szívesen!    
• Nagyon köszönöm!        
• Gyere, megmutatom  az  erdő lakóit!!

Besétáltak   az   erdő  közepére, a  nyuszi  felállt  egy  sziklára   és  ezt  kiabálta:

PIKKPAKK!!  Ez  azt  jelentette  az  állatok nyelvén, hogy  ˝ hírek˝ ,és  ilyen-kor  mindenki  összegyűlik, hogy  meghallgassa  a  beszámolót,  amit  a  kiáltó tart. Szépen  lassan  gyülekeztek az állatok. A  nyuszi  mindent  elmesélt nekik és  amikor   befejezte,  az  állatok  egyszerre  felkiáltottak: Éljen   Panka!!

A  végén  két  kis  mókusgyerek  odaszaladt  Pankához:

• Gyere, bemutatjuk  a  barátainkat!

Ő Hűhó, a teknős(elég lassú felfogású)és mellette  Hős, az őz, Dundi a mókus,

Puszi, a nyuszi és a testvére Kevin, meg persze HúHa,a bagoly…és a tündérekről se feledkezzünk meg… ő Szeder, a  kék tündér,ő.. -kitalálom! Ő ott  Tulipán!

• Igen, honnan tudtad?
• Megérzés…J
• Ott van Kispindúr, a legkisebb tündér.
• Kispindúr? Az meg milyen név?
• Nem is tudom ..Ő a legkisebb…
• Mennyi tündér él itt az erdőben?
• Hát úgy 30..

 

             Először hova megyünk?

• A forráshoz.
• Van itt forrás?
• Van. Az  Igazság Forrása!
• És ha szabad  kérdeznem, mire való?
• Az, aki  belemászik, átkerül a másik világba, ami ennek az erdőnek túlsó fele.
• És ez miért jó nektek?
• Mert  van egy ellenségünk, Bluggy, a varázsló…
• Bluggy?
• Igen úgy hívják.
• És ő miért az ellenségetek?
• Mert minden nap megbetegít egy fát…és ha az utolsót is  megfertőzi, az erdő kihal  és az  állatok is….övé lesz  az erdő… segítened kell!!
• Persze, segítek, de tudnom kell, hogy hányadik  fánál tart…
• Úgy a 40.-nél.
• Akkor nincs sok időnk, mennünk kell!!

Sétáltak, sétáltak és egy kis idő múlva odaértek a forráshoz.  Pannának tátva maradt a szája a csodálkozástól… Kristálydíszek lógtak a  sziklákról….

• Hűha, de szép…
• Akkor tehát  menjünk  és  keressük  fel ezt a Bluggy nevezetű akárkit…
• Jó, benne vagyok!

Ploccs!!!-azzal Panka eltűnt…

Plocccccs!!!- Hablaty is eltűnt..

• Merre vagy? -kérdezte Panka.
• Itt vagyok. Megfogom a kezed. Jó?
• Oké.

 

 

 

• Megvagy! Megfogtam…indulhatunk?
• Igen. – azzal  elindultak a sűrű erdőben… Mentek, mentek  és egy kis idő múlva  Panka felkiáltott: Oda nézz!!!
• Hova, nem látlak…
• A  bokor tetején egy kis zöld  könyvecske van.
• Mi  van ráírva?
• A  VARÁZSLÓK  KIS  KÉZIKÖNYVE
• Az pont  jó lesz nekünk!! Nyisd  ki,  nézzük meg mi van  benne!!!
• Azt  írja, hogy  lapozz  az 55.  oldalra!

 AKI  LE  AKARJA  GYŐZNI  A  VARÁZSLÓKAT, EZT  KELL       TENNIE:

 

Először  meg  kell  keresnie  Aktavusz  De  Királyusz  7  kövét:

a  Hegyikristályt,  a  Rubint,  a  Borostyánt,  a  Smaragdot,

a  Rózsakvarcot,  a  Zafírt  és a  Gyémántot.

De  nagyon  vigyázzon, a kastélyt  sárkány őrzi!!!

Miután bejutott a 6. *kastélyba  is, ( a gyémánt kőhöz)

be  kell  mennie  a 89.  szobába, ott  kap  bővebb információt…* mivel  a borostyán és a smaragd egy kastélyban van.

_____________________________________________________

• Hát, akkor  induljunk!
• Várj Panka!!!  Hogyhogy nincs térkép? Így  nem  tudjuk  megszerezni a 7 követ!
• Igazad  van…
• Lapozz  1-et, hátha ott van!!!
• Ide nézz!!!!
• Tényleg, itt a térkép,  honnan  tudtad?
• Megérzés…J
• Először  ide, aztán  ide  és  ide,  és  végül  ide  kell  menni, ugye?
• Pontosan!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÉRKÉP:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Ezen az ösvényen  kell  menni, igaz?
• A térkép  szerint  igen…
• Akkor  menjünk, hosszú lesz az  út….

Egy    idő  múlva  megszólal  Panka:

• Mikor  érünk  már  oda??? Éhes  vagyok, szomjas  és  még  fáradt  is!!!
• Én is  elfáradtam, pihenjünk.

Panka és Hablaty  elővette az  elemózsiás  dobozt, és  jóízűen falatozni kezdtek.

Amikor  az  utolsó  falat  is  eltűnt, Hablaty azt mondta:

• A  térkép szerint itt a közelben van egy kis  folyó, ott  ihatunk, mert  megszomjaztam!
• Jól van,  keressük meg, mert már  nagyon szomjas vagyok!

Sétáltak, sétáltak  nemsokára  odaértek.

Jót  ittak  a  folyó  friss  és  tiszta  vizéből…

• Úgy  elfáradtam! -ásított  fel  Panka.
• Bizony! Én is. – mondta  álmosan  Hablaty.

Mind  a  ketten  kifáradtan  dőltek le a  puha  zöld  fűbe…

 

Amikor  felébredtek,  indultak a  térkép szerint…

• Nézzük  csak…-mondta Panka. Hova is tettem a térképet?
• Szerintem  ott  van,  ahol  aludtunk!!
• Jó. Én  visszamegyek,  te  maradj  itt!!
• Oké!  Megvárlak!

Szaladt  Panka  a  könyvért,  de  amikor  odaért,  a  könyvnek  hűlt 

helye…megnézte a  fa  körül,  a  bokroknál  minden  közeli  helyen,

de  hiába. A könyv  elveszett. Panka  bánatában  sírva  fakadt… Amikor  Hablaty  meghallotta a  sírást,  nagyon  megijedt.

• Panka! Merre vagy?- kiáltozta rémülten.
• Itt  vagyok!
• Mi a  baj?
• Nincs meg a könyv! Amikor  ideértem,  már  nem  találtam!
• Akkor  keressük  meg!

 

 

Elindultak,  gondolkoztak…

• Merre  lehet??
• Merre  lehet??
• Meg van!  Lehet,  hogy  valamilyen   madár  vitte  el !!!
• Igazad van!!
• Kérjünk  meg  egy  mókust,  hogy  másszon  fel  egy  fára  és  nézze  meg,  hogy  van-e  egy  madár  a  levegőben!!
• Jó  ötlet!
• Van egy barátom!
• Móka- Mókus!! Gyere  ide!

 

 

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• Itt  vagyok!  Mi  a   baj ?
• Hát,  az  lenne,  hogy  valaki  elvitte  a  könyvünket  és  te  fel  tudnál-e menni  a  fára,  hogy  megnézd,  hogy  ki  volt?
• Erre  gondoltok? -azzal  elővette  a  könyvet.
• Igen,  ez  az!! – kiáltott   Hablaty.  De  hogy  került   hozzád??
• Egyszer  csak,  amint  itt  sétálgatok,  észreveszem,  hogy  van  valami  a  fűben,  ezért  én  felvettem  és   gondoltam,  hogy  majd  valaki  jön  érte…
• Ó.. Köszönjük !! – mondta  Panka
• Nincs  mit!!
• Szia  Móki!!
• Szia  Hablaty!!

Azzal  Hablaty  és  Panka továbbment.

 

 - Na,  most  merre? –kérdezte  Hablaty  egy  elágazásnál.

• Itt  azt  írja, hogy  balra…..
• Jó, akkor  balra.
• A  hegyikristályhoz.
• Igen. Induljunk!

Mentek, mentek  egyszer egy  nagy tóhoz értek….

• Na, itt  merre?
• Ezt  nem írják!!!

 

 

 

 

 

                            

 

 

• Akkor  kerüljük  ki!!
• Oké…-azzal  elindultak.

Amikor  folytatódott  az  út,  Panka  megszólal:

• Már  majdnem este van!!
• Tudom. És?
• Mi az  hogy  ÉS?? Hol  fogunk aludni?
• Értem  mire  célzol…
• Légyszi!!!
• Oké,  hívom  az egyik  barátomat..- mondta  Hablaty, és  eltűnt a  bokrok között.

Panka  leült,  várta  barátját.

• Itt  vagyok,  nézz  az  égre!
• Hú,  de  magasan  vagy!
• Ki visz  téged?
• Tudod,  meséltem  neked  HúHa-  ról!
• Igen , valami  rémlik…
• Az  ő  meleg  fészkében  vészeljük át  az estét…
• Nekem  tetszik.- mondta  Panka,  és  már  mászott  is  a  fára..
• Várj!  Még  leesel!-  szólt  rá  a  bagoly.
• Felviszlek!!!!!
• Nekem mindegy…

Nemsokára  már  fenn  csücsült  egy  fa  ágán.

• Már csak  odébb  kell  menned, és  már  ott  is vagy..

 

 

 

 

Hablaty, Panka és HúHa   ült  a  fészekben,  de  egyszer  csak

nagyot  dörrent az ég, szikrákat  szórt a villám,  zuhogni  kezdett az eső..

• Éppen  időben.- sóhajtott  Panka,  és  nézte  a  villámokat… Hablaty és  HúHa  már  rég  az  igazak  álmát  aludták,  De  Panka  még  mindig  az eget  kémlelte .

Másnap  reggel  tiszta  volt  a levegő, és  Pankáék  Szerencséjére   nem  volt  köd.

Hablatyot  sürgette  Panka:

• Jaj,  nagyon  szépen  köszönjük  a  vendéglátást, De  már  mennünk, kell ,  várja  az erdő a  megmentést!!!
• Oké, oké  megyek,  de akkor  sietnünk kell!!

Azzal a  két  barát elfutott.

• Máskor  is  szívesen  látlak  titeket!- kiabált  utánuk a bagoly.
• Rendben,  majd  szólunk.

 

Futottak, míg egyszer csak egy fához  nem  értek, Ott  megszólal  Panka:

•     Merre?
• Nálad  van a térkép, nem?
• Ja,  de! J
• Azt  írja, balra van  a  kastély, amiben  a  hegyikristály  van.
• Jó akkor  menjünk balra. -azzal elindultak,  mentek,  mentek egyszer csak  odaértek  a  kastélyhoz. Úgy  bámultak,  hogy a  szájuk  is  tátva  maradt a  csodálkozástól. Óriás  jégcsapok lógtak az  ereszről,  és  az  ajtó  fölé  ez  volt  kiírva:

            

 

 

Jégkirály kastélya

(  kopogni,  mielőtt

benyitna)

 

Benyitottak.

• Gyönyörű látvány!!!!- szólt  Hablaty.
• Az ám!!!

Nemsokára  valaki megszólalt mennydörgő hangon:

KI  MERI  MEGZAVARNI  A  JÉGKIRÁLY ÁLMÁT??????

• Kedves  király  uram!!! Ne  tessék  ránk haragudni!!! Mi az erdőnket szeretnénk megmenteni Bluggytól.
• Te  vagy Hablaty???
• Igen,  én  vagyok,  honnan  tudtad???
• Onnan, hogy  néha láttalak, hallottam rólad… És…..mit  szeretnétek????
• Azért- szólalt meg az eddig  megszeppent  Panka-mert mi vagyunk azok, akik összegyűjtik  Aktavusz De  Királyusz

7. kövét…
8. Rendben,  beengedlek  titeket, de  csak azért, mert  Hablatyot Ismerem….
9. És ,, ott benn,,  mit  kell csinálnunk?
10. -Meg  kell  küzdenetek   az  55 fejű sárkánnyal!!!
11. Mi? 55 fejű?
12. Nem tudok  mit  csinálni,  bent  van a hegyikristály…
13. Jó. megyünk  már.

Elindultak  egy szűk  folyosón. Aztán  nem sokára egy ajtóhoz értek.

• Itt van az 55 fejű sárk..
• Ne mondd ki!!!- mordult Pankára Hablaty.

Inkább  nézd meg,  hogy  mit ír  a  könyv a sárkányról!

• Jó ötlet!! Megnézem!!- eltelt egy kis idő -Megvan!!!...... NEM FOGOD  ELHINNI!!
• Mondjad!!
• Azt írja nem igazi.
• Mi?

 

  -  A sárkány  feje. Csak egy igazi.

• Mi honnan fogjuk ezt tudni?
• Olvasom!! A többi  papírból van, és ezt  onnan látjuk, hogy  a  papírszeme   zöld,   a  rendes szeme piros.
• Már értem!! Tehát a szemét kell nézni.
• De nem!
• Miért?  Te mondtad?
• De  a szeme vakít, ezért nem lehet a szemét nézni.
• Akkor meg hogy??
• Nem is tudom…
• Menjünk, majd  meglátjuk.
• Jó.

Elindultak. Kinyitották az ajtót és besétáltak.

Ott volt mellettük egy kard , felvették. De lám, a terem  üres.

• Na tessék,  meglógott!!!- szólt mérgesen Hablaty.
• Csssssssss.

És egyszer csak  megjelent  a hatalmas sárkány.

• Ez lenne a sárkány??
• Hát,  ezek szerint..
• Én  nem erre számítottam..
• Hát én  sem!!!

Mert előttük  egy  térdig érő  kígyó-féleség  állt.

Panka  suhintott egyet a  karddal, a  ,, sárkány,, meg  kinyúlt.

• Ezt könnyű  volt elintézni!
• Hát igen.
• Na szaladj Panka, és  szerezd meg, ami kell nekünk!
• Oké!
• De   siess!!

Panka szaladt, ahogy  csak bírt. Megfogta a hegyikristályt, és szaladt vissza.

• Megvan. Siessünk.
• Jó. Jó..

Azzal a két barát  szaladt ki a folyosón.

• Na, sikerült ? –kérdezte a király.
• Igen.  De  most már  indulnunk kell, mert  vár a másik  kastély.
• Várjatok! Lehet, hogy szigorúbbak a királyok, mint én, lehet, hogy nem engednek  be.

Ezért  adok egy kis papírt, amire írok, s aláírom.  

 

 -   Ó. Nagyon köszönjük…

• Tényleg!  Köszönjük.
• Á, igazán nincs mit!

Azzal  átnyújtotta a papírt.

Panka és  Hablaty  kiment a kastélyból.

Sétáltak, sétáltak,  míg egyszer csak  Hablaty belelépett egy

zöld  trutyiba.

• Fúj, beleléptem  valami  zöld, ragadó valamibe.
• Jaj ne!- mondta Panka.
• Mi ez??
• Átoklé! Aki belelép, azt egy egész napig átok sújtja. Figyelj, tuti jön a széf.
• Neee!!! Nem szeretnék átkozott lenni!- azzal  ráesett egy széf.
• Megmondtam... mese…
• Jaj, ez fáj. Kérek  egy kis  technikai szünetet!!!
• Várj! Kiszabadítalak!- és tolta, ahogy bírta. De nem mozdult.

Told te is!

• Oké. – mindketten tolták. Végre sikerült.
• Huh.- mondta Hablaty.
• Mindjárt jön a zongora.. J
• Ne!!!- ne tudjátok mi történt…ráesett egy zongora.
• Ez  pech.
• Ez az…
• Na  segíts…

       

 

Tolták, húzták, és sikerült is .

• Oda nézz!!- kiáltotta teli torokból Panka.
• A  rubin kastélya!!-  szaladtak , ahogy csak a lábuk bírta.

De lám, az ajtóra ez volt kiírva:

 

   Aki nem lép be, s kopog, annak fejét nem  vétetem!!!  

 

 

 

 

• Hé!
• Mi?
• Ebből egy szót sem értek!
• Hát én sem. Lehet  hogy azt jelenti, ami ki volt írva a jégkirálynál.
• Tényleg, menjünk be.

Az ajtó megcsikordult, és  beléptek.

• Minek nem köszönhetem ezt a nem hívatlan látogatást?
• Mit mond ez??- suttogta Panka fülébe Hablaty.
• Azt írják a könyvben- mondta halkan Panka, hogy a király meg ne hallja,
• ez a király mindent fordítva mond.Tehát most  azt mondta:

        Minek köszönhetem ezt a hívatlan  látogatást!!!!

• Értem!!
• Tehát, nem kedves király, nem szeretnénk odaadni ezt a papírt,

Hogy nehogy elolvassa!!!- és odanyújtotta a papírt.

• Á, nem érteni!
• Hogyhogy nem??-   kérdezte Hablaty, de mikor eszébe jutott, hogy a király

fordítva  beszél ,  majd  elnevette magát.

• Erre ne menjetek!!!
• Nem köszönjük!!!- azzal  a mutatott irányba mentek.

      Egy ugyanolyan ajtóhoz értek,  mint a  jégkirálynál.

• Ezt a térdig érő „ sárkányt”  gyorsan elintézzük!!- mondta  Panka.
• Igen, menjünk, nem kell sokat várakozni!

Beléptek, szokás szerint üres terembe. Panka megfogta a kardot és

várta  a  pici  sárkányt. Megdörrent valami,  és egy óriási sárkány

 lépett elő.

• Ó, jaj, meneküljünk!!! – sikított Panka, és  ledobta a kardot.
• Én nem adom fel, ha eddig eljöttünk, hogy  megmentsük az erdőt!!- mondta Hablaty és

Felvette a fegyvert . Sokáig tartott a  csetepaté, mire végre  levágta

 a  sárkány fejeit. Beszaladt a vörösen fénylő kőért és  aztán szélsebesen rohantak a  királyhoz.

-   Nem kedves király!!

-    Mi a nem jó hír??

-  Nem szereztük meg a  rubint!!

-   Ez nagyon nem jó!!!

-   Ne nagyon siessetek, mert nem kell gyorsan megszerezni, hogy ne mentsétek meg az erdőt!

-  Nem jó!!

-  Nem jó utat!!- azzal  kisétáltak a kapun.

-  Még mindig hat az átok??

-  Te tudod!

 

 

 

- De már kettő kövünk megvan, és ez jó jel.

- Merre kell menni? – kérdezte Hablaty, mikor hatfelé ágazott az út.

-   Azt írja, hogy egyik a Pokol  várához  vezet, a másik

    a  smaragdhoz, a gyémánthoz,  a zafírhoz, az  ördögök kastélyához,

    és végül a rózsakvarchoz…

• De, de….a borostyánt nem írja!!!
• Tényleg… De várj, nézd, itt azt  írja, hogy a borostyán és a smaragd  

EGY  helyen van, egy kastélyban.

• Akkor  nyomás  a  smaragd  kastélyához!!!!
• Oké, de  siessünk!!

Azzal   nagy  sebességgel  futottak. Futottak , de semmi.

Futottak még ugyanannyit, közben egyikőjük se vette észre, hogy már  elhagyták a kastélyt.

• Hablaty, elhagytuk a kastélyt!! – kiáltott  Panka, mikor a könyvbe nézett.
• Akkor nincs mit tennünk, forduljunk  vissza.

A két barát szépen lassan ment, és  nemsokára odaértek.

-   Készüljünk fel.- mondta Panka.

-   Lehet, hogy kegyetlen egy király, aki  bent van.

-  De  lehet , hogy kedves.

 

• Hablaty, észrevetted, hogy nincs az ajtóra írva semmi ?
• Pont azt néztem.
• Kopogjunk.

Bekopogtak, beléptek, s előjött  egy pici törpe.

• Én vagyok a törpe király! Miért jöttetek?
• Hát, azért, mert…..- és Panka töviről-hegyire elmesélte, hogy mi történt velük.
• Hát persze, menjetek,  de  előtte kértek  valamit, tejet, teát, sütit?
• Nem, köszönjük,  sietünk.
• Ez a törpekirály túl kedves….nem?
• Nem is…
• Na induljunk.- azzal beléptek a terembe.

Szokásosan  üres  volt a  terem.

56 harcos támadt rájuk a TÖRPE KIRÁLY vezetésével.

-  Megmondtam, hogy túl kedves!!!- suttogta Hablaty  mikor  már megkötözve vitték őket.

-  Ti kis erdőlakók- kezdte a király, de egy harcos közbeszólt:

 - Mi is  erdőben lakunk!

-   Csönd legyen!!

- Tehát,  úgysem adom oda  a szép  borostyánt és a smaragdot!! És gondolod, hogy én, a nagy Bluggy  testvére elengednélek titeket -

    azzal  a  tömlöcbe vetették  őket.

• Mondd,  ugye van terved !!!
• Nincs. L
• Nem tudtam ,  hogy  Bluggynak  van  testvére.

 

  -  Ne  búsuljatok –szólt valaki.

Hablaty  felismerte a hangot,  és felkiáltott:

• Móki, de jó, hogy itt vagy!!
• Honnan tudod, hogy ő az?- kérdezte Panka.
• Megismerem.. -azzal  előbújt  egy oszlop  mögül egy  katona.
• Na, így ismered a  barátaid!!!
• Figyelj csak!! – és kimászott  a  páncélból  Móki.
• Látod??
• Igen.
• Kiszabadítalak titeket.

Pár perc  múlva  már  egymás mellett  álltak.

• Jaj, nagyon köszönjük, hogy kimentettél.
• Szívesen. De  ez még  semmi- elővette  a   borostyánt és a smaragdot.
• HŰŰŰ!!
• Hogy szerezted  meg?
• Könnyen. Mivel  katona  voltam.
• Köszönjük.
• Nagyon kell  sietnünk.

-  NEEEEEE!!!!! ELTŰNT, ŐRSÉG!!!!!!

-Ajjaj, a  törpe észrevette.

Kimásztak, és szaladtak  Mókival  az elágazásig.

• Nézd meg, mi jön.
• Jó. Megvan, a  rózsakvarc, arra.- mutatott egy irányba.

       Szaladtak, de  most  sokkal gyorsabban, mint

        azelőtt.

• Itt vagyunk.- lihegett Panka.
• Igen.
• Nézd, ide van írva az ajtóra!!
• Jé, tényleg.
• RÓZSAHERCEGNŐ KASTÉLYA –olvasta fennhangon Panka.
• Menjünk be.

Beléptek, s  megláttak  egy  gyönyörű lányt.

• Mit  kerestek itt, ahol a madár se jár??

Panka elmondta (  szokásosan )  hogy mi  történt velük.

- Akkor siessetek. De  előtte elmondok valamit- és elmondta a papírfejes trükköt.

-Köszönjük .

 

 

 

 

   Beléptek,  Hablaty   ment harcolni, Panka szurkolt neki.

    Nemsokára  már a rózsakvarccal  a  kezében  futott kifelé.

    Meglátta  a  hercegnő, örült  neki.

• Sok  sikert a zafírhoz.
• Köszönjük.

Szaladtak, mígnem odaértek a zafír  kastélyához.

       Benyitottak, ott egy  hercegnő  várta  őket.

• Nálam  nem  sárkány, hanem  ördög, méghozzá 5 ördög őrzi  a  zafírt.
• Óó..

Benyitottak, minden úgy  volt, ahogy a lány  mondta.

      Mindketten  küzdöttek, de egyszer csak megadták magukat az ördögök.

           Elvették   a  követ ,  és  kiszaladtak a teremből.

• Ügyesek vagytok.- dicsérte meg  a lány őket.
• Köszönjük, de most mennünk  kell.

        Mentek, mentek..

• Már csak 1 kő kell!!!
• De  azt  se  felejtsd el, hogy  be  kell  mennünk a

89. szobába.

-Nem  felejtettem el.

-Oda nézz!!! A  világ  legszebb  kastélya!!!!

- De  szép!!

Bementek, és  fogadta őket a  világ  ura,

 

A  GYÉMÁNTKIRÁLY 

 

      -Tisztelt Gyémántkirály!! – és  Panka elmondta, hogy miért és hogyan

vannak  itt.

• Olyan  messziről  jöttetek???
• Igen, mert  meg szeretnénk  menteni  az  erdőnket.
• Rendben.  Most  meg  kell  mondanotok,  hogy  melyik

Az igazi  gyémánt.

         Mutatott  öt  kristályutánzatot, de  Panka  észrevette, hogy a királynak                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

hátra van  téve  a keze, és  fog  valamit.

        Panka  felkiáltott :  a  király  kezében  van!!!

• Igaz  amit  mondasz, tiétek.  Megmutatom  a  89. szobát.
• Nagyon  köszönjük.

 

 

 

 

Beléptek. A  szoba közepében  egy könyv feküdt, mellette egy színes  doboz.

• Panka, mi  lehet ez a doboz??
• Nem tudom,  olvassuk el a  könyvet.

Panka  belemerült  a  könyvbe,  Hablaty  a  dobozt  tanulmányozta.

Amikor  Panka  kiolvasta a  könyvet, odament  Hablatyhoz.

• Azt  írja,  bele  kell  tenni ebbe  a dobozba  a 7  kristályt, megrázni, elmondani a  varázsigét, és  egyesülnek  a  kövek.
• És  utána?
• Lesz  belőle  egy  varázspálca,  amivel  vagy  elpusztíthatjuk  Bluggyot,

 vagy  csak  jóemberré  varázsoljuk.

• Én azt  választom, hogy jóembert  csináljunk  belőle.
• Egyetértek.
• Akkor  csináljuk.
• De  mi  a  varázsige?
• Kzutyasdew de kizuto.
• Mi???
• Kzutyasdew  de  kizuto.
• Érdekes.

Belerakták a köveket, kimondták az  érdekes  szavakat.

Szikrákat  szórt a  doboz,  világított,  és  egyszer csak  felemelkedett

 a  nagy  varázspálca. Panka  megmarkolta,  és  szaladtak a királyhoz.

A  király  ezt  mondta :

-  Bizonyítottátok,  hogy ti  vagytok  a  hősök!!

-Ááá…azért  hősök  nem  vagyunk!!!

-  Dehogynem!!! Megvan az összes  kő  varázspálca  formájában!

-  Az  igaz…

-  Gyertek, egyetek  valamit.

-  Jó,  köszönjük,  most  jólesne,  mert  hosszú  volt  az  út.

    Elindultak  a    folyosón,  s  befordultak  a  cukrászdába.

• Hű,  de  szép!!

          Hablaty  franciakrémest kért,  Panka   kókuszgolyót,

            a    király  pedig  zserbót.

-   Szóval,  merre  van  Bluggy  vára?? – kérdezte a Hablaty.

-    A  könyvbe  le  van  írva!! Remélem!- mondta Panka.

    Megették a  süteményt,  és  Panka meg Hablaty útnak indult.

 

 

 

 

 

     Mentek a  könyv  szerinti  úton,   de  egyszer  csak  megdörrent az ég.

       Elszürkült  az  ég,  zuhogni  kezdett  az eső.

• Még  csak ez  hiányzott!!
• És,  mint  mindig ,  jön a villám… - és  ahogy ezt  kimondta, jött a villám.
• Ne!!
• Nézd!!  Ott  van  Bluggy  vára!!
• Tényleg!!! Menjünk be!!!
• Óvatosan..

Gyorsan  odaszaladtak a  nagy  kapuhoz,  és  kinyitották.

• Én  félek. – mondta Hablaty.

 

• Hű, én  nagyobbnak  képzeltem  őt!!
• Én is…

  Bementek  óvatosan  a   szobába  és  látták,  hogy  kutyulja a  szert, amivel  megfertőzheti  a  fákat.  S  közben ezt  mormolta:

    Urgyum ,  burgyum  békalencse,  hasderzikulpol,  abrakadabra!!!!

-  Elég   fura..

-  Hahaha!!! Már meg  van  fertőzve  78 fa!!!

- Jaj ne!!  Már  78???

  -  Gyere  Panka, most  mi jövünk!!!

 Bluggy   meghallotta,  hogy  valaki  van  a  várában.

-  Ki  van  itt, ki merészkedik   a  nagy  Bluggy  kastélyában??

-  Én  elterelem a  figyelmét, te  közelítsd  meg  hátulról…

-   Jó  ötlet!!

-  Én vagyok az,  Hablaty!!

-  Miért  jöttél???

-  Mert  beszélni  szeretnék veled….

    Eközben  Panka  óvatosan  ment, de  egyszer  csak  meghallotta  az  őrök

    hangját.  Elbújt  egy  szobor  mögé,  és  megvárta, hogy  elmenjenek a biztonsági őrök,  utána  a  hátsó  ajtóhoz  sietett,  de  azt  zárva  találta.

• Aghh!!!  Nem  igaz!!! – mormolta.
• Megvan!! Megfogok  egy  cserépdarabot,  és  faragok  egy  kulcsot.

Valahol  itt  kell  lennie annak a  fadarabnak! Megvan!

Közben  Hablaty  úgy  terelte el  Bluggy  figyelmét,

 hogy  észre  sem  vette,  hogy  Panka  hol  van már.

• Végre kész  van.

Panka  előkapta a  varázspálcát,  a  zárba  helyezte  a kulcsot,

  s  elfordította  csöndben .

       Benyitott  és  hátulról  közelebb  osont  a  varázslóhoz.

       Hablaty  még  mindig  beszélt,  de  odébbállt, hogy  nehogy  rá  hasson a  varázserő, mert  azt  nem lehet  visszacsinálni……vagy  ki  tudja..

-   Reszkess,  vén   Bluggy!!! -  azzal  a  varázspálcával  rá  mutatott és  e  szavakat  szólta:

 

KZUTYASDEWOI  DE  KIZUTOWOI!!!!

 

- Ez   meg  hová tűnt?

- Jaj  ne!!

- Mi a baj?

- A   megsemmisítő  varázsigét  mondtam el!!!!

-   És  az  nekünk  miért is baj??

-  Nem tudom..

-  Megcsináltuk!

- Még  nincs  vége!!

-Miért?

 

• Mert  még  be  kell  kalibrálni  a  gépet,  ami  automatikusan megbetegíti  a  fákat.
• De  siess!!

Hablaty  több ,  mint 2 órát  töltött  a  gép  előtt,  mikor  végre  sikerült.

• Panka, sikerült, sikerült!!!!!!
• Juhú!!!!! Megcsináltuk!!!!
• Legyőztük  Bluggyot!!!!

De jaj,  ezt  meghallották  a  biztonsági  őrök,  és  riasztották  a 

 többi  embert.  Hablaty  vette  észre,  hogy  a  folyosón  nagy a  felfordulás.

• Panka, jaj  ne!!!!
• Mi a baj??
• Nyakunkon a  sok  őr!!!!!
• Bújj  el!!
• Jó.

Éppen  időben bújtak  el,  mert akkor zúdult  be a sok  felfegyverkezett katona a  szobába.

• Óvatosan  mássz  a  hátsó  ajtóhoz !!! – súgta oda  barátjának  Panka.
• Oké.

Gyorsan  odamásztak  a  kapuhoz,  kiszaladtak, és  addig  meg  nem  álltak,  ameddig  oda  nem  értek  a  forráshoz.

Ott  megfogták  egymás  kezét,  beleugrottak…

A  szájuk  is  tátva  maradt  a  csodálkozástól:

 

Virágok,  zöld fű,  szép  fák,  bokrok…

 

Minden  állat  körülállta  őket,  és  hatalmas  éljenzés   vette  kezdetét…

Panka  sose  felejti  el  azt a napot,  mikor  Hablattyal  körbeutazták  egész

Csodaerdőt…

Ő lett az  erdő  védelmezője, akármikor  beléphet  oda.

A  tündérek  hálásan  köszönték meg,  amit  értük  tettek,

Megmentették  egész  csodaerdőt.

Panka és  Hablaty  azóta  elválaszthatatlan  barátok.

Minden  nap  meglátogatja   az  erdő  lakóit,  persze  iskola  után. J 

 

 

 

 

 

                 VÉGE