Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Dórinak hívták. Ez a kislány nagyon szerette a cicákat, ezért születésnapjára kapott egy kis cicás
füzetet. Annyira szerette, hogy még az óvodába is magával vitte.. Egyik éjszaka, mikor elaludt, arra ébredt, hogy világít a füzete. Magához vette, nézegette,
és egyszer csak valami szőrös pamacsot érzett a kezei között. Dóri majdnem felsikított örömében:
- Úristen! Él a cica! Kimászott a füzet lapjából!
- Igen, élek. A te szereteted keltett életre.
- Tényleg? De...de te beszélsz!
- Beszélek. De ezt az egészet ne áruld el senkinek!
- Miért?
- Mert akkor megsemmisülök!
-Ó...de, ha nem leszel, mi lesz a füzettel?
- Én mingig, amikor akarod, előjövök egy varázsszóra, vagy visszamegyek a füzetbe egyetlen egy feltétellel: Ha többen vannak a szobában, akkor nem. Csak
mikor egyedül vagy!
De a kiscica magyarázhatott Dórinak, mert a kislány már rág az igazak álmát aludta!